A fogszuvasodás (Caries dentinum) a fog keményszöveteinek a megbetegedése, mely a szervetlen anyag savak által történő kioldódásával, majd a szervetlen anyag szétesésével jár.

Elterjedése a történelem folyamán egyre fokozódott. Csontvázleletek alapján megállapították, hogy már a neolitikumban jelen volt. Rohamos terjedése az utóbbi két évszázadban figyelhető meg, az ipari fejlődéssel párhuzamosan. Ma már az emberiség 90-100%-a szenved ebben a krónikus megbetegedésben.

Annak ellenére, hogy nagyon sok kóroktani hipotézis létezik, a mai napig sem teljesen tisztázott a fogszuvasodás keletkezése. A modern felfogás szerint több tényező együttes hatására alakul ki. A négy fő etiológiai tényező a szervezet (elsősorban a fogfelszín), a baktériumok, a táplálék és az idő. Így a szuvasodás általában a nehezen tisztítható felszíneken kezdődik, úgy hogy miközben a baktériumok a dentális plakk felszínén lévő szénhidrátokból táplálkoznak melléktermékként savat termelnek. Ez demineralizálja a zománc szerves alkotóelemeit. Később, ha nem történik meg a remineralizáció a nyálból, vagy ha többször történik meg a cariogén támadás, a szerves állomány is tönkremegy. Először egy fehér folt jelenik meg a zománc felszínén, majd üreg képződik. Ha nem avatkoznak közbe a folyamat tovább terjed egészen a fogbélig, ahol gyulladást vált ki, és erős fájdalmakkal jár.

Újabban egyre gyakoribb a gyökércaries, melynek kialakulásához az íny visszahúzódása teremti meg a kedvező feltételeket. Lefolyása gyorsabb, mivel a cement kevésbé ellenálló, mint a zománc. A fogszuvasodást kezdeti fázisában üregalakítás nélkül lehet kezelni, különböző remineralizációs technikákkal.

Később, attól függően, hogy mennyi fogszövet ment tönkre, különböző módon lehet helyreállítani a fog funkcióját és morfológiáját: tömés, betét (inlay), korona, gyökércsapos fogmű készítésével. Végsõ esetben a fog eltávolítása is szükségessé válhat. A fogszuvasodás következtében a fog körül súlyos gyulladások, gennyedések, vagy akár a szervezet bakteriális inváziója is kialakulhat. 

Itt is érvényes az a felfogás, hogy a megelőzés a legfontosabb, vagyis a szájápolás a legfontosabb, és ezzel tudunk a legtöbbet tenni a fogaink, valamint a fogágyunk egészségéért. 

          E mellett a félévenkénti fogorvosi szűrés elengedhetettlen 

A fog (latinul: dens, dentis) egy látható korona és egy, az állcsontokban rögzülő gyökér alkotta kemény szerv.

A fogak fő funkciója a táplálék megragadása és felaprózása. Az embernél szerepet kapnak a beszédhangok képzésében, az esztétikai megjelenésben, egyes állatoknál pedig fegyverként szolgálnak. A törzsfejlődés során ezen funkcióknak megfelelően alakultak ki a különböző fogmorfológiák. Például a növényevőknek több az őrlőjük (a növényi táplálék nehezen emészthető), és a ragadozóknak jól fejlett szemfoguk van (az áldozat megragadására).

A fogak színe a világossárgától a szürkésfehérig bármilyen lehet. Idővel viszont sötétebbek, sárgábbak lesznek mivel az átlátszó zománc kopik és az alatta lévő dentin színe érvényesül.
Az emberi szervezetben két rend fogazat fejlődik ki. Az első rend, az ún. tejfogazat (időleges fogak, Dentes decidui), a születés után hat hónappal kezd megjelenni, a maradandó fogak (Dentes permanentes) pedig a hatodik életév után. Embernél a tejfogak száma 20, a maradandó fogaké 32.

A fog szájüregbe nyúló részét koronának (Corona dentis), a fogmederben rögzülő részét gyökérnek (Radix dentis) nevezzük. A kettõ határánál van a fognyak (Collum dentis). Megkülönböztetünk klinikai- és anatómiai koronát: a klinikai korona a fognak, azt részét jelöli, amely látható, tehát az ínytől koronálisabban elhelyezkedő részt. Így az élet során a klinikai korona változó kiterjedésű, például a még teljesen elő nem tört fog klinikai koronája kisebb, majd később az ínyvisszahúzódás miatt nagyobb lehet. Az anatómiai korona ezzel szemben nem változik, mindig a zománccal fedett részt jelöli.
A fogak lehetnek egy- vagy többgyökerűek. A frontfogaknak és a kisőrlőknek általában egy gyökerük van, kivéve a felsõ első kisőrlőt. A kétgyökerű alsó nagyőrlőknek egy meziális és egy disztális gyökere van, míg a szintén kétgyökerű felső első kisőrlő egy vesztibuláris és egy palatinális gyökérrel rendelkezik. A felső nagyőrlők háromgyökerűek, amelyek közül kettő vesztibuláris és egy palatinális.

A fog belsejében található a fogpulpa, ezt teljesen körbeveszi a dentin, melyet a koronai részen zománc, a gyökéren pedig cement fed. A zománc és a cement a fognyaknál találkozik. A fogak a fogmederben az ún. gyökérhártya (Periodontium) által rögzülnek.
A lapát (felső) és véső (alsó) alakú metszőfogak harapásra, a hosszú és rögzítésében erősen biztosított szemfog tépésre, és a széles koronával rendelkező kis őrlőfogak a darabolásra és szétnyomásra, míg a nagyőrlők a legnagyobb rágómunkára alkalmasak. Minden fogon megkülönböztetünk négy felszínt:

• • Okklúzális felszín vagy rágófelszín - a fogak rágásra alkalmas felszíne, hiányzik a frontfogaknál - ezek élben végzõdnek 

  • Vesztibuláris felszín - a fogak kifele, a szájtornác fele néző felszíne. Frontfogaknál labiálisnak, őrlőknél buccalisnak is szokták nevezni

  • Orális felszín - befele, a szájüreg fele néző felszín. Felső fogsoron palatinális (szájpadlás felöli), alsón linguális (nyelv felöli) a neve

  • Approximális felszín - a szomszédos fogak fele néző felszín. Meziális, mely az elülső fogak fele, distális melyek a hátsó fogak fele néz.

Ma már nélkülözhetetlen és számunkra természetes is, hogy a kezelések egy ergonomikus, mind az orvos, mind a páciens számára optimális kezelési pozíciót biztosító egységkészüléken történnek.

Az endodontiai (gyökérkezelés) beavatkozások sikerének egyik feltétele a csatorna hosszának pontos meghatározása. Ennek érdekében rendelkezésünkre áll egy un. multifrekvenciás apex lokátor, melynek segítségével a ma elérhető legnagyobb pontosság biztosítható. A tartós panaszmentesség másik feltétele a csatorna falainak un. 3D megmunkálása, mely egy jól záró gyökértömést eredményezhet. A nemzetközi szakirodalom szerint ez csak un. gépi rotációs tágító berendezésekkel valósítható meg. Ezért alkalmaztuk a rendszer bemutatásával szinte egy időben a nyomaték kontrollal és automatikus visszaforgással is rendelkező ATR motort és a hozzá kapcsolódó Profile/Protaper rendszert.

A fogpótlások készítésekor felmerülő egyik legkomolyabb feladat az állcsontok helyzetének és záró pozíciójának pontos reprodukálása a labor munkafolyamatai számára. Ez  artikulátorok használatával biztosítható. Ezek segítségével érjük el, hogy a pótlások nem csak esztétikusak, hanem funkcionálisan is magasabb értéket képviselnek.

A legpontosabb, leggyorsabb röntgendiagnosztika érdekében a szükséges felvételek egy speciális szenzor segítségével képdigitalizálón keresztül a monitorra kerülnek.

A rendelő  felszerelt un. Stomathovisiograph-fal (digitális intraorális kamerával), mely nagyszerű segítség az aktuális panaszok diagnosztizálásában. E készülék a szájüregben képes rögzíteni a kezelés előtti és utáni állapotokat is, ezzel a fogorvosi beavatkozások eredménye és hatékonysága azonnal lemérhető. Nem elhanyagolható szerepe a fogpótlások készítésekor sem, mivel a beavatkozás környezeti viszonyai (arc, ajak formája, íve, szomszédos fogak színei stb.) képek formájában
rögzíthetőek és ezeket interneten a laborba küldve kaphat a technikus teljesebb képet a pótlással apcsolatos elvárásokról.

A szájüregben dolgozni, annak anatómiai adottságai (rossz rálátás és hozzáférés), valamint a benne található fogak relatív kicsi mérete
miatt nem könnyű dolog. Ezeken a pici felületeken kell a fogorvosnak sokszor tized milliméternyi pontossággal beavatkozásokat végezni. Vajon elég pontos-e az emberi szem (mely a hétköznapi helyzetekben tökéletesen teljesít) ebben az értelemben? Szerintünk nem minden esetben! Ezért a szükséges szituációkban rutin szerűen alkalmazzuk azt a speciálisan fogorvosi célra kifejlesztett teleszkóp szemüveget,
mellyel mindent 3x-os nagyításban látunk a szájüregben, és külön fényforrásával tökéletesebb látást biztosít.